Alföldgazdaság

Az Alföld (vagy régebben Nagy-Magyar-Alföld) az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatabbi területe, kiterjedése kb. 100 000 km². Az Alföld területe 5 országra terjed ki: Magyarország:északon az Északi-középhegységig, nyugaton a Balatonig és a Dunántúli-dombságig terjed ki. Ukrajna:a Kárpátaljától délnyugatra fekvő kis területre nyúlik ki az Alföld. Románia:a Kárpátoktól nyugatra található a Kelet-Alföld. Szerbia:a Vajdaság területére terjed ki az Alföld. Horvátország:kis területen Horvátországba is átnyúlik. A terület tökéletes síkság, a szintkülönbségek elenyészőek. A felszínt a folyók munkája alakította. Lösz és homok borítja. Itt található a Kárpát-medence legmélyebb pontja, amiért egy Tiszasziget-től kb. 2 km-re található pont, és Gyálarét Lúdvár nevű területe versenyez, mindkettő tengerszint feletti magassága 75,8 méter. Az Alföldön inkább kisebb, sok mesterséges tó található, de a folyóvizei között jelentős folyókat találunk. Az Alföld legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. A két folyó fontosabb mellékfolyói az Alföldön (folyásirány szerint): Duna: Sió Tisza: Szamos Bodrog Sajó Zagyva Körös Maros A legnagyobb állóvíz az Alföld területén a Kiskörei-víztározó, más néven a Tisza-tó. Szintén jelentős még a madárvonulások miatt is a Szeged mellett fekvő Fehér-tó, illetve a Biharugrai halastavak, de a Dögös-Kákafogi holtág is Szarvas és Békésszentandrás között, ami Magyarország 4. legnagyobb állóvize. Az Alföldön sok madár, hüllő és kétéltű él, a növények között pedig főleg gabonát és tavakban, tavak körül élő növényeket találunk. Híres a főleg az Alföldön, azon belül is a Hortobágyon tenyésztett szürkemarha. A túzok Európa legnagyobb madara. A hazai állomány nagy része az Alföldön él. A nyílt területek, sztyeppek, zavartalanabb legelők madara. A mocsári békával sík- és dombvidéken a nedves, mocsaras részeken, árterületeken találkozhatunk. A kanalasgém a zavartalan nádasok telepesen fészkelő madara. A rézsikló kedvelt tartózkodási helyei a napsütötte, száraz, köves, bozótos hegyoldalak és lejtők, de a sík területek mocsaras részét is kedveli. A nyugati földikutya jelenleg csak az Alföld néhány pontján él (pl.: Battonya-Kistompapuszta). A bibicek a legfőbb énekes madarak az alföldön. Az Alföld az Eupannonicum flóravidék része; növénytársulásait a flóravidék leírásánál ismertetjük. Flórajárásai: Mezőföld és Solti-síkság (Colocense flórajárás); Duna–Tisza köze (Praematricum flórajárás); Dél-Alföld és Dráva-sík (Titelicum flórajárás) – a Dráva-síkot egyes szerzők önálló Dravense flórajárásként (Dráva-melléki flórajárás) elkülönítik; Tiszántúl (Crisicum flórajárás); Nyírség (Nyírségense flórajárás); Észak-Alföld (Samicum flórajárás); Napjainkra területének zöme megművelt szántóterület, ahol főként búzát, kukoricát, napraforgót, burgonyát, repcét, lucernát, cukorrépát, dohányt, zöldségeket, szőlőt, kajszibarackot és gyümölcsöket termesztenek. Ásványkincsekben ugyan szegény, de hévizekben gazdag az Alföld, és innen származik a hazai kőolaj- és földgázkészlet 90%-a. Északon: Felső-Tisza-vidék (két fő része: a Bodrogköz, amely Magyarország és Szlovákia között húzódik, valamint a Szatmár-Beregi-síkság, amelynek keleti része, a Kárpátaljai-alföld Ukrajnához, nyugati része, a Szatmári-síkság pedig zömében Romániához tartozik) – Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) – Szlovákia Alsó-Száva-síkság (szerbhorvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia Dunántúli Alföld (legnagyobb tájegysége a Mezőföld) – Magyarország Duna–Tisza köze (a déli részét Bácskának hívják) – Magyarország, Szerbia Tiszántúl (legnagyobb tájegysége a Körösvidék, román neve: Crișana) – Magyarország, Románia Felső-Tisza-vidék (két fő része: a Bodrogköz, amely Magyarország és Szlovákia között húzódik, valamint a Szatmár-Beregi-síkság, amelynek keleti része, a Kárpátaljai-alföld Ukrajnához, nyugati része, a Szatmári-síkság pedig zömében Romániához tartozik) – Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) – Szlovákia Drávamenti-síkság (horvát: Podravska ravnica, horvátországi részét az Eszéki-sík és a Drávaköz, magyarországi részét a Drávamellék alkotja) – Horvátország, Magyarország Alsó-Száva-síkság (szerb és horvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia A kisebb tájakat három részre csoportosíthatjuk: hordalékkúpok lösztakarós tájak árterek A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat hagytak maguk után.Az elhagyott medreik mentén vastag üledékréteget raktak le. Ilyen tájak: Kiskunság Nyírség Mátraalja Bükkalja Maros hordalékkúpja A hordalékkúpok anyagát a szél felhalmozta a homokot máshol lösztakarót terített szét.Ilyen táj például: Mezőföld Bácskai-löszhát Hajdúság Körös-Maros köze Nagykunság Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. Kiterjedése kb. 52 000 km², ami az ország 56%-át jelenti. Az Alföld magyarországi határait az Északi-középhegység, keleten és délen az országhatár, nyugaton a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység alkotják. A magyarországi Alföld legmagasabb pontja Hoportyó (183 m), legalacsonyabb pontja Tiszasziget közelében van (75 m). A tökéletesen sík vidékek és a valamivel magasabb hátságok váltakoznak. A magyarországi Alföld két fő régiója: Észak-Alföld Dél-Alföld A magyarországi Alföld Megyei jogú városai: Békéscsaba, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok A Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park egyaránt az Alföld területén található. Az Alföld híres a termálvizes gyógyfürdőiről: Berekfürdő, Cserkeszőlő, Gyula, Hajdúszoboszló, Szentes és Szolnok. Az Alföldet számos itt született magyar író és költő örökítette meg alkotásaiban, a leghíresebbek Petőfi Sándor, Arany János, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond. Az Alföld egyéb neves szülöttei közé tartozik Bay Zoltán fizikus, Irinyi János vegyész, a zajtalan gyufa feltalálója, Korányi Frigyes orvos. A magyarországi Alföld kulturális-turisztikai eseményei a jászberényi Csángófesztivál, a nagykörűi Cseresznyefesztivál, a szolnoki Gulyásfesztivál, a hortobágyi Hídi Vásár, az ópusztaszeri Hunniális, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai Várjátékok, a Debreceni Virágkarnevál és a bajai halászléfőző verseny. A magyarországi Alföld a következő tájegységekre tagolódik: Mezőföld Sárrét Sárköz Drávamellék Kiskunság Jászság Pesti-síkság Hevesi-síkság Borsodi-Mezőség Bodrogköz Tiszahát Szatmári-síkság Maros-Körös köze Körös-vidék Nagykunság Hortobágy Hajdúság Nyírség A magyar szakirodalomban Kelet-Alföld néven szerepel az Alföld Romániában található hosszú, keskeny keleti sávja. Három nagy tájegysége a Szatmári-síkság romániai része (Câmpia Someșului), a Körösvidék (Crișana) és a Temesköz romániai része (Câmpia Timișului). A Kelet-Alföldbe geopolitikai kifejezésként gyakran az Alföld peremén fekvő Északkeleti-Kárpátok, Erdélyi-középhegység és Bánsági-hegyvidék egyes részeit is beleértik („a Magyar Királyságtól Romániához csatolt Erdély és Kelet-Alföld”). Ebben a tágabb értelemben a Kelet-Alföld a Partium történelmi tájegység egészét és a Bánság történelmi régió keleti részét foglalja magában. A román szóhasználatban ugyanakkor nem beszélnek Kelet-Alföld geopolitikai régióról, a területet Erdély (Transilvania) részének tekintik. Az Alföld szerbiai részének zöme a Vajdaságban terül el. Ennek három tájegysége Dél-Bácska (Bačka), Nyugat-Bánság (Banat) és a Kelet-Szerémség (Srem). Az Alföld horvátországi részének két nagy tájegysége a Drávaszög vagy Baranya-háromszög (Baranja) és a Szlavón-síkság (Slavonska ravnica), ezen belül a Nyugat-Szerémség (Srijem). Gábris Gyula: A homokba temetkező Alföld: homok-uralom a régmúltban, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010. (12. évf.) 3. sz. 50-57. oldal Kulcsár Balázs: Észak-Alföld, Debreceni szemle, 2009. (17. évf.) 1. sz. 126-129. oldal Csathó András István: Elsődleges területeket jelző növényfajok az Alföld löszhátain, A puszta, 2009. 24. évfolyam, 72-82. oldal Duray Balázs: IV. Alföld Kongresszus, Földrajzi közlemények, 2008. (132. évf.) 4. sz. 515-516. old. Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyep és a magyar Alföld mint frontier-területek, Földrajzi értesítő, 2008. (57. évf.) 1-2. füz. 185-211. oldal (letölthető: [1]) Tóth József: Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól, Hidrológiai tájékoztató, 2006. (46. évf.) 1. sz. 48-50. oldal (letölthető: [2]) Rapaics Raymund: Az Alföld növényföldrajzi jelleme, Tilia, 2004. 12. sz. 79-198. oldal Malatinszky Ákos: Híd az Alföld és a bércek között: a Putnoki-dombság, Természetbúvár, 2004. (59. évf.) 3. sz. 20-23. oldal Oroszi Sándor: Anton Kerner: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység, Erdészettörténeti Közlemények (ISSN: 0866-3181), 2004. 62. sz. 1-120. oldal Kuti László – Kerék Barbara – Müller Tamás – Vatai József: Az Alföld agrogeológiai-környezetföldtani térképei, Földtani közlöny, 2002. (132. vol.) Klnsz. 299-309. oldal Tóth Albert: Az Alföld emeletei, Természetbúvár, 2000. (55. évf.) 2. sz. 34-36. oldal Pálfai Imre: A víz szerepe az Alföld fejlődésében, Hidrológiai közlöny, 1999. (79. évf.) 2. sz. 67-68. oldal Vermes László: A tulajdonviszonyok változásának hatása az Alföld vízgazdálkodására, Víztükör, 1997. (37. sz.) 4. sz. 31. oldal Bíró István: Az Alföld peremén: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet, A puszta, 1997. 14. évf. 37-48. oldal Süli-Zakar István – Baranyi Béla: Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezőgazdaságában, Debreceni szemle, 1997. (5. évf.) 2. sz. 195. oldal Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX. századra, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1996. 72. sz. 235-258. oldal Szendrőné Font Erzsébet: Az Alföld-programról, Környezetvédelem, 1995. (3. évf.) 8-9. sz. 10. oldal Mika János – Ambrózy Pál – Bartholy Judit – Nemes Csaba – Pálvölgyi Tamás: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében, Vízügyi közlemények, 1995. (77. évf.) 3-4. sz. 261-286. oldal Mikulási Gábor: Kérdések és kétségek a Dél-Alföld erdőgazdálkodásában, Erdészeti lapok, 1995. (130. évf.) 5. sz. 133-134. oldal Pálfai Imre: Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe, Vízügyi közlemények, 1994. (76. évf.) 3-4. sz. 278-290. oldal Lendvai Gábor – Székely Tamás: Szikes a Solti-síkon: az Alföld legifjabb tájvédelmi körzete, Természetbúvár, 1994. (49. évf.) 6. sz. 20-22. oldal Gaborjákné Vydareny Klára: Az Alföld-program tudományos megalapozása, Vízügyi közlemények, 1993. (75. évf.) 4. sz. 434-435. oldal