Az alföldi zebra vagy Burchell-zebra (Equus quagga, korábban Equus burchelli) a páratlanujjú patások rendjében, ezen belül a lófélék családjába tartozó legelterjedtebb zebrafaj. Sokáig a kvaggát önálló fajnak tartották és az alföldi zebrákat az Equus burchelli fajba sorolták. Később kiderült, hogy azonos fajt alkotnak és a nómenklatúrai elsőbbség elve alapján az összes alfajt az Equus quagga fajba sorolták. A legelterjedtebb zebrafaj, marmagassága 130-135 centiméter, testtömege 300-320 kilogramm. Lószerű külső megjelenés, rövid fülekkel, erős, függőlegesen álló sörénnyel. Faji jellegzetessége a széles fekete-fehér csíkozás, a fehér sávokban szürkés, vagy sárgásbarna árnyalatú, úgynevezett „árnyékcsíkokkal”. A csíkozás a nyakon a sörényre is átterjed, valamint az oldalcsíkok elvékonyodó formában a has alatt összeérnek, azonban a lábak alsó részén elhalványulnak, vagy hiányoznak. Hangadása: a lóhoz hasonló horkantás és prüszkölés, veszély esetén a mének éles füttyöt, majd ugatásszerű „Kwaha — Kwa-ha-ha…” nyerítést hallatnak. A zebrák annak ellenére, hogy alkalmanként hajtásokkal, lombbal, gyümölccsel is táplálkoznak, alapvetően és jellemzően fűevők. Élőhelyükön igen erősen igénybe veszik a vegetációt, mivel a friss füvet egészen rövidre, 1–2 cm-re is visszarágják. Namíbiában természetes élőhelye az ország északi, északkeleti része, azonban szinte minden vadászterületen, privát vadászfarmon élnek és szaporodnak kisebb-nagyobb betelepített állományai. Kedveli a nyílt füves, vagy ritkás-ligetes szavannákat. Az alföldi zebra igen erősen vízfüggő, ezért sosem távolodik el a víztől egynapi járásnál messzebb. Igen társas vadfaj, leggyakrabban 5-20 kancából és ezek csikóiból álló csapatokban él, amelyek egy domináns csődör, vagy vezérmén felügyelete alatt állnak. Szívesen csatlakozik más vadfajok, főleg csíkos gnúk és közönséges lantszarvúantilopok csapataihoz is, amelyekkel veszély esetén kölcsönösen figyelmeztetik egymást. A fiatal mének “agglegénycsapatot” alkotnak. Ellenségei az oroszlán, az afrikai vadkutya, a foltos hiéna, valamint a gepárd és a leopárd. A zebra — az európai közhiedelemmel ellentétben — egy igen óvatos, figyelmes és nehezen megközelíthető vad, emelett hihetetlenül szívós és kitartó. Trófeája a bőr, amely a sokat verekedő csődöröknél sokszor sérülések, harapásnyomok miatt nem olyan szép, mint a kancáké. A zebráról az utóbbi évtizedekben vált bizonyossá, hogy a szamárral kereszteződik. Az alföldi zebra Namibiában kiemelten védett, de korlátozottan vadászható, mivel állományai stabilak és eredeti élőhelyén kívül is elterjedt.
Alföldi zebra
2012.04.07. 10:12 :: rakiczki
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.