Nagy izgalommal vártam már ezt a napot, hogy útra kelljek hû társammal,a kerékpárommal. Bátran mondhatom, hogy hû társam, hiszen nem volt egyetlen egy defektem, lánc szakadásom sem és semmilyen állításra nem volt szükség a kerékpáromon az 1000 kilométer során. Az igazolófüzet leírása szerint 848 kilométer az út, de én tettem itt-ott plussz egy-két kanyart, mert mindent meg szerettem volna nézni útközben. Azt mondtam - ha már itt járok, akkor nincs messze ez sem, az sem - és addig tekertem, amíg bejártam sok szép vidéket. Így láttam több történelmi épületet, helyszínt és utam során sok érdekes emberrel találkoztam. Láttam, hogy az Alföldnek is megvan a maga szépsége (és az Alföld sem egyforma). Az útvonalat bemutató kis füzetet már jóval az indulásom elõtt megvásároltam Budapesten, a Magyar Természetbarát Szövetségben. A füzet leírása egyszerû és érthetõ. A szöveg mellett kis színes térképszelvény segít a tájékozódásban, ha ez sem, akkor valamelyik kocsmában biztosan segítenek a helyiek az út folytatásában. Mindenkor volt egy-két ember, aki tágra nyílt szemmel csodálkozott azon, hogy ekkora útnak egyedül indultam. Az az igazság, hogy nem volt senki sem, aki napi 130-160 kilométert letekert volna velem, sátorral, csomaggal, élelemmel felszerelkezve. Így nem volt senki sem, akivel meg tudtam volna vitatni dolgokat az úton, illetve nem tudtam megosztani a szépet, amit láttam, de a fényképezõ gépemmel megpróbáltam rögzíteni mindent, amit szépnek vagy különlegesnek láttam. A leírásom alapján ösztönözni szeretnék minden olvasót arra, hogy ha nem is teljes hosszában, de amennyit tud, járja be az Alföldi Kéktúra vonalát, nem fog csalódni benne.
Én az élményeimet el tudom mesélni, le tudom írni, de az igazi élményt mindenki saját maga tudja igazán átélni. Mindenki saját maga tudja azt, hogy milyen kellemes a szikrázó napsütésben kerékpáron ülni, amikor a természet zöldel, énekelnek a madarak, vadakat láthatunk az erdõszélen pihenni. A fûbõl tücskök muzsikája szól, a fülemben hallom, az arcomon érzem a szellõt, mert a kerékpárommal száguldok, vagy épp a Gemenci erdõben hallom a békák kuruttyolását és tekerek a sok ezer zümmögõ szúnyog elöl, közben fácánkakas röppen fel, vagy fiatal õzike riadtan ugrik fel a sûrû fûbõl mellõlem. Vagy épp Bács-Kiskunban egy 800 jószágból álló birkacsorda állja el a földutat és látom, miként terel a juhász és a puli. Az is élmény, amikor a legelõrõl hazafelé tartó szürkemarhacsorda mellett haladok el. A Körösök vidéke, ahol dús a növényzet a vizek mellett. A Sátoros hegyek Sátoraljaújhelynél és a Rákóczi kastélyok, román kori templomok. Szlovákiába is kitekertem és megnéztem a nagykövesdi várat, láttam azt a házat, amlyben született II. Rákóczi Ferenc, jártam Farkas Bertalan elsõ ûrhajósunk szülõi házában. Ezen kívül híresebbnél híresebb történelmi személyek dolgait láthattam, és történelmi helyszíneken járhattam, melyeket a leírásomban próbálok bemutatni.
