Kecskemétről indul az 52-es út nyugat felé, és Dunaföldvárnál lép a Dunántúl területére. Az út két oldalán a szikes talajfelszín mélyedéseiben természetes úton kialakult szikes tavak láncolatát találjuk (Zab-szék, Kelemen-szék stb.). Ezek jellemzője a sekély, szódás kémhatású víz, kis szigetekkel, zsombékokkal. A nagy madárvonulások útjába esnek, de 70-80 madárfaj költőhelyei is. A Borda-tanyából kialakított madártani kutatóbázis mellett madárfigyelő torony is van. A Kelemen-szék madárvilágára nyaranta madárgyűrűző tábort is szerveznek itt, ezért a nemzeti park madárrezervátumának tekinthetjük. A Solti-síkságon, Szabadszálás és Akasztó között húzódik a Felső-Kiskunsági tavak területe (3905 ha). A valamikor összefüggő területen található a Duna-Tisza köze legnagyobb kiterjedésű szikes tórendszere.
A tavak közül már sok, pl. a Fehér- szék elmocsarasodott. A Szabadszállás határában levő Zab-szék, vagy a fülöpszállási Kelemen-szék viszont ma is őrzi eredeti állapotát, a Cankó tanösvényen érdemes megismerni. A tanösvény végén levő madárlesből minden évszakban megfigyelhetők a gyepeken, vagy a sekély vizű mesterséges tó vizén táplálkozó madarak. Piroslábú cankó Napjainkra a szikes tavak száma megfogyatkozott, ezért a megmaradt tavak víztani és természetvédelmi értéke felbecsülhetetlen. A tavak vizének kémiai és fizikai sajátosságai speciális életközösség megtelepülését eredményezték. A sokszor igen lúgos (9-12 pH) vizekben csak apró rákok és más mikroszkopikus szervezetek képesek életben maradni. Ezek jelentik az itt megtelepedő parti madarak és sziki fészkelő közösség táplálékbázisát.
A tavak környéki gyepeket főleg birkák tartják karban. Legeléskor sok rovart riasztanak fel, ami a nyáj környékén keresgélő seregélyeknek terített asztalt kínálnak. A szikes tavak parti zónájában költő fajok közül jelentős állománya van a gulipánnak (Recurvirosta avosetta) és a küszvágó csérnek (Sterna hirundo). A tavaszi vonuláskor tömeges piroslábú cankó (Tringa totanus) bizarr külleme és dallamos fütyülése alapján könnyen felismerhető. Kormos cankók (Tringa erythropus) vonuló csapatai ősszel és tavasszal hosszabb pihenőt tartanak itt. A Kelemen- szék mesterséges szigetei csérek és sirályok költő helyei. Leggyakoribb a danka sirály (Larus ridibundus), de a piros csőrű szerecsensirály (Larus melanocephalus) is rendszeres fészkelője a területnek. A szikes mocsarak és csatornák nádasaiban költ nyári lúd (Anser anser), a búbos vöcsök (Podiceps cristatus), a barna rétihéja (Circus aeruginosus) és sok nádi énekesmadár. A tavak és csatornák nyílt vizein táplálkozó kócsagokat és gémeket lehet látni. Az őszi betakarítás után a földeken elszórt termés táplálékforrást biztosít a darvaknak is. A szikes tavak vidéke a Ramsari Egyezmény oltalma alatt álló nemzetközi jelentőségű vizes élőhely.
